A
róka rágcsálókkal, madarakkal, hüllőkkel, rovarokkal és különféle hullákkal
táplálkozik. Amikor kisrókákat nevel, gyakran látogatja a baromfiudvarokat,
és kárt tesz a mezeinyúl és fácánállományokban is, azonban a közhiedelemmel ellentétben
nem a haszonállatok, de nem is a haszonos vadak képezik fő táplálékát. A
vemhesség időtartama 52-56 nap. Egy alomban általában 6, de esetenként 10 kölyök
is lehet. Szűkös élelem mellett a nőstények 70%-a nem termékenyül. Ilyenkor a
vemhesülő rókák alomszáma akár 1-2-re csökkenhet. Azokról a helyekről, ahol nem
találnak elegendő élelmet, egy idő után elvándorolnak. Átlagos életkoruk 7 év.
Olyan területen, ahol intenzíven vadásszák, 70%-uk első két életévében elpusztul
(puskavégre kerül). A róka territorialis viselkedést mutató faj. Ez azt jelenti,
hogy a rendelkezésre álló táplálékbázist, a megfelelő búvóhelyeket vetélkedés
útján osztják fel maguk között. Az így birtokolt területet annak lakója szinte
kizárólagosan használja, ott mások nem tartózkodhatnak tartósan. Járványtani szempontból
igen lényeges, hogy az egyes állatok vadászterülete részben fedi egymást, tehát
a párzási időszakon túl napi élelemszerző útjuk során is találkozhatnak. A terület
védelme ilyenkor marakodáshoz (harapás) vezethet. Egyedi területük 10-35
négyzetkilométer, melynek határait szaganyagukkal jelölik. Emiatt a felnevelt,
ivaréretté váló kisrókák szeptember-októbertől kezdődően (mivel alomtársaik és
szüleik konkurenseivé válnak) elhagyják születési helyüket, és új életteret keresnek
maguknak. Ennek során - átlagos populációméret esetén - általában 8-25 km körüli
távolságra (esetleg távolabb is) vándorolnak. |
| A
róka napi élelemszerző útja során rendszerint 5-8 km sugarú körben mozog. Természetesen
ez nem jelenti azt, hogy a teljes területet naponta bejárja. Ez az ő élettere,
territóriuma, otthona, melyet meglehetősen erősen véd más rókákkal, adott esetben
más ragadozókkal szemben is. | "Otthon"
területét csak kivételesen lépi át. Ez történik, ha az adott területen kevés az
élelem, ha megnő a rókasűrűség (új élettér keresése), de párzási időszakban is
messzire képesek elvándorolni párt keresve. A tavasszal született kisrókák őszre
felnőnek, és szüleik, valamint alomtársaik táplálék-konkurrenseivé válnak, ezért
el kell hagyniuk születési helyüket, új életet kell kezdeniük új "élettérben".
Ezekben az esetekben az elvándorlás rendszerint nem haladja meg a 20-25 km-es
távolságot. |
| A
veszettségben beteg róka kóborlási kényszere következtében igen nagy távolságokra
is elkódoroghat. Ez a távolság - ha nem ütközik akadályokba (folyó, hegy, kerítés)
- akár 50-60 km is lehet! |
Manapság
nem ritka, hogy a rókák a könnyen megszerezhető
élelem reményében behúzódnak a lakott területekre. | | | | | | Horváth
Gabriella gyűjteményéből |
Kb.
10 éve megfigyelhető, hogy a rókák "normális" viselkedésében változás
állt be. Mondhatni "urbanizálódtak". Elvesztették korábbi félelemérzetüket
az emberrel szemben, sőt egyenesen keresik az emberlakta, nagy idegenforgalmú
helyeket, mert itt könnyen megszerezhető, bőséges táplálék áll rendelkezésre ("kukáznak").
Egyre gyakrabban hallani peremvárosi kertekben "letelepedő", kotorékokat
építő rókákról. Budapesten a budai kerületekben (de pl. kispesti lakótelepeken
is) alkonyattájt és hajnalban egyre gyakrabban látni élelmet kutató rókát. Mint
a fenti képeken is látható, nemegyszer a kóbor macskákkal együtt etetik őket az
állatbarátok. Ez olyan mértékű viselkedés váltást okozott a rókánál, hogy a korábban
prédaállatnak tekintett macskát nem csak nem bántja, de velük együtt táplálkozik. A
rókák viselkedésének megváltozását még egy tényező befolyásolja - elsősorban még
csak a Dunántúl déli részén -, mégpedig az aranysakál megjelenése. Arany János
tesz említést a Toldiban a "nádi farkasról", ami nem más, mint az aranysakál.
Nos, ez a ragadozó az utóbbi évtizedben jelentős terjeszkedést mutat délről észak
felé, így jelentős számban megjelent a déli határvidéken. Mivel ez a faj meglehetősen
agresszív területfoglaló, az e területeken élő rókákat fokozatosan kiszorítja
hagyományos életteréről, így azok a lakott területek közelébe kényszerülnek. Északról
is "szorongatják" már a rókákat. Mégpedig a nyestkutya. Az aranysakálhoz
hasonlóan, de északról közelít rókáink megszokott élettere irányába. Így a mi
vörös rókánk "két tűz közé" került. A
rókák mindennapi viselkedése is megváltozott. A korábban éjszakai életet élő ragadozó
ma már fényes nappal is élelem után kutat, nappali ragadozóvá (is) vált. Utazás,
autózás, vagy kirándulás közben egyre gyakrabban láthatunk rókát (ez korábban
nem volt jellemző). Felbátorodásuk, elszaporodásuk következtében egyre több (elgázolt)
rókatetemmel találkozhatunk a közutakon. |
|