Ki
ne hallott volna már a kutyák "parvójáról". De mit is tudunk erről a betegségről?
Annyit minden bizonnyal, hogy hasmenéssel, hányással
jár, és sok-sok kiskutya elhullását okozza ez a betegség. Magyarországon
a parvovírusos gyomor-bélgyulladás az "újabb keletű" betegségek közé tartozik,
hiszen a 70'-es években még nem igen tudtunk róla. Az első hazai megbetegedéseket
1980-ban észlelték. Lett is pánik, hiszen nem volt ellene oltóanyag, így más nem
lévén, kevés sikerrel a macskák parvovírus okozta gyomor-bélgyulladásának oltóanyagát
próbálták meg alkalmazni kutyákon is.
A betegséget
vírus okozza, amely azonban nem azonos a "macska-parvo" virussal. A vírus
elsősorban kutyákat, kutyaféléket betegít meg, de az újabb tipus már macskákra
nézve is veszélyes, azaz alkalmas a panleukopenia kiváltására.
A fertőződés
a beteg állatok bélsarával történik, amely nagy mennyiségben tartalmazza a vírusokat.
A szájon keresztül felvett vírus a bélhámsejtekben,
és kölykökben a szívizomsejtekben szaporodik. A bélbolyhok tönkremennek, gyulladás
alakul ki, véralvadási zavarokat lehet tapasztalni. Ez az oka, hogy a hasmenés
véressé válik. Tünetek: A betegek hánynak, súlyos hasmenésük
van. A széklet híg, sárga, majd véressé válik. Hasfájás
tapasztalható, amelyet az állat hasának áttapintásakor élénken jelez. A súlyos
hasmenés igen intenzív folyadékvesztéssel jár, melynek következtében súlyos fokú
kiszáradás (exsiccosis) következik be, ha nem gondoskodunk megfelelő
folyadékellátásról (akár mesterségesen is). Ilyenkor a bőr elveszti rugalmasságát,
ha az állat hátán ráncba emeljük, úgy marad, és igen hosszú idő alatt nyeri vissza
eredeti helyzetét. Jellemző a szőr fénytelenné válása.
Gyógykezelés: Mivel a betegeknek több, mint a fele elhullik
a betegségben gyógykezelés nélkül, nagyon fontos a hányás és hasmenés csökkentése,
az elveszített folyadék pótlása. A szövődmények kialakulását a legyengült állaton
antibiotikumokkal gátolhatjuk meg. A kezelés alapvetően tüneti, azaz a kialakult
tünetek csökkentésére vagyunk kénytelenek szorítkozni.
Megelőzés: Ma már többféle parvovírus elleni oltóanyag van
forgalomban. Alapvetően két csoportra oszthatjuk őket: csak egyféle betegség (parvo)
ellen ható oltóanyagok, és egyszerre többféle betegség elleni (polyvalens) oltóanyagok.
Utóbbiak rendszerint szopornyica, fertőző májgyulladás és leptospirózisok elleni
anyagot is tartalmaznak. Okkal merül fel a kérdés, melyiket alkalmazzuk?
A vakcinákról (védőoltásokról) a szakemberek véleménye
is megoszlik. Rendelőnkben a "konzervatívabb" felfogást támogatjuk. Ennek értelmében
kölyökkutyáknál monovalens parvo vakcinát alkalmazunk kétszer egymás után, ezt
követően évente az emlékeztető oltás lehet polyvalens oltóanyag is. Nagyon fontos,
hogy csak teljesen egészséges állatot oltsunk vakcinával, ellenkező esetben azt
tapasztalhatjuk, hogy az oltás ellenére mégis megbetegedhet a páciens.
Mikor oltassuk
a kiskutyákat? Az anyaállat a tejével ún. "maternális ellenanyagokat" juttat az
utódba a születést követően. Ezek az ellenanyagok ugyan mintegy 8-12 hétig megvédik
a kölyköket a fertőződéstől (ha az anya oltva volt korábban, vagy átvészelte a
betegséget), de ugyanakkor megakadályozza a kiskutyák eredményes védőoltását is!
Ezért az első oltást célszerű 8-9 hetes korban végezni, majd 10-12 hetes korban
megismételni. |