Az állatok egyedi azonosítására szolgáló mikrochip egy olyan passzív eszköz (transzponder), amely a leolvasótól kapott impulzus hatására adja le a (rendszerint) számsorból álló azonosító jelet. Tehát nem "sugároz", nem csinál semmit, amíg nem kap jelet a leolvasótól. Ennek megfelelően semmiféle hatása nincs arra az állatra, amelyikbe beültették.

A chipet kisemlősöknek rendszerint (egyezményesen) a nyak bal oldalának bőre alá ültetjük be, a nyak középső tájékára.

A bejuttatás hasonlóképpen történik, mint egy injekció beadása, a különbség csupán abban van, hogy némileg vastagabb tűt használunk, mint általában, ugyanis a tű lumenében (üregében) van az azonosító. Tekintettel arra, hogy kistestű állatok (kutya, macska, vadászgörény) esetében ez a tűvastagság már elég tekintélyesnek mondható, a beültetést helyi érzéstelenítés mellett, teljesen fájdalom mentesen végezzük.

Ma Magyarországon különböző tipusú, ennek megfelelően különböző árú mikrochipek vannak forgalomban. Ennek megfelelően a beültetéssel kapcsolatos költségek is különbözőek.

Nálunk kizárólag a Merial (francia) "Indexel" tipusú chipjét alkalmazzuk. Ez az azonosító egy 15 jegyű számsort (csak számokat) tartalmaz.

A chip beültetésével egyidejűleg dokumentáljuk az állat és a tulajdonos legfontosabb adatait, és ehhez hozzárendeljük a beültetett mikrochip számát, mely adatok bekerülnek egy központi nyilvántartóba.

Ha valaki talál egy állatot, és elviszi egy állatorvoshoz, aki rendelkezik leolvasó készülékkel, akkor (ha az állat mikrochippel meg lett jelölve) kideríthető az azonosító száma. Ennek birtokában a nyilvántartóból meg lehet kapni az állat tulajdonosának adatait (pl. telefonszámát). Ilyen módon néhány óra alatt vissza lehet juttatni a gazdához az elkódorgó állatot.