Manci még csak 3 éves múlt. Mégis nagyon súlyos daganatos betegségben szenved. A nyirokcsomók daganatos elváltozása (kétoldali) következtében a nyaki erek összenyomódtak, és a légcső is nyomás alá került, aminek következtében beavatkozás nélkül a fulladásos halál várt volna rá (a térszűkítő folyamat miatt már hörögve vette a levegőt). A nyelés is egyre inkább nehezére esett. A kilátások nem sok jóval kecsegtettek, mert már két műtéten átesett, de a daganatok kiújultak. A 2. műtétet követő kiújulás után hetekig konzervatív kezeléssel (gyógyszerekkel) próbáltuk lassítani a folyamatot, de eljött az a pillanat, amikor már ez sem segített. Mivel a szövettani vizsgálat rosszindulatú daganatot állapított meg, nem volt más választás, mint lemondani róla (euthanazia), vagy megkísérelni a lehetetlent. A tulajdonosokkal konzultálva jutottunk arra, hogy egy utolsó esélyt megpróbálunk még adni az állatnak.
A műtétet követően a légzése javult, és a nagy nyaki műtét ellenére lassan elkezdett enni és inni is. Mára már eltávolítottuk a varratokat.

Rendelőnk újabb "lelenccel" gyarapodott. Kisvacak napokig egy fa tövében fagyoskodott, amikor egyik régi páciensünk végül megszánta, és behozta a rendelőbe. A szerencsétlen kismacska teljesen lerobbant állapotban volt. Tüdőgyulladása, orrhurutja, gennyes kötőhártyagyulladása, hallójáratgyulladása és hasmenése volt. Így minden együtt... Hetekig tartott, mire sikerült macskát faragni belőle. A hosszas (intenzív, "bentlakásos" ) kezelést, ápolást követően egyszerűen nálunk ragadt. Kismocsok eleinte nagyon nem kedvelte. Kifejezetten félt tőle! Fújt rá, és menekült a társaságot kereső Kisvacak elől. Néhány nap után azonban összemelegedtek, és azóta elválaszthatatlanok egymástól.