Gyakran azzal a panasszal fordulnak kutyatulajdonosok (ritkábban macskások is) az állatorvoshoz, hogy a kedvencük "szánkózik" (fenekét húzza a földön), viszket, rágja magát, hullik a szőre, erős szaga van, a végbélhez kapkod, stb.
Az említett tüneteket leggyakrabban a végbél körüli mirigyek gyulladása, kiürülésének hiánya, gyulladásos elváltozása okozza.
De kezdjük csak az elején!

1. Mi is ez a "bűzmirigy", és mi célt "szolgál?
Még a kutyások (macskások) jelentős része sem tudja, hogy kedvencük végbélnyílásánál kétoldalt van 1-1 végbélzacskó, melyek kivezető nyilása közvetlenül a végbélnyílásnál van. A váladék jellegzetesen erős szagú, ember számára kifejezetten kellemetlen, bűzös. Szine és állaga leginkább talán a paraffinolajra emlékeztető, esetleg enyhén sárgás színű. Normális körülmények között hígan folyó, áttetsző, tiszta folyadék. 

Funkciói:
a) A végbélzacskók a kemény, tömött bélsár hatására mechanikusan ürülnek, ezzel a végbélnyílás sikossá válik, melynek következtében könnyebbé válik a széklet ürítése.
A kutyák egy része még arra is képes, hogy a zacskó tartalmát a székletürítéstől függetlenül akaratlagosan is üríteni tudja.
b) Területjelölést is szolgál.
c) Végül védekezésre is használják a kutyák, amikor nagyon megijednek. Nem ritka, hogy a rendelőben a páciens riadalmában jókora adag mirigyváladékot ürít. A "védelem" az erős bűzben van - az átható szagtól nehéz megszabadítani a környezetet, és a ruhaneműt egyaránt.:-)

Megfigyelhető, hogy a kutyák, amikor egymással találkoznak, rendszerint egymás végbelének környékét szimatolják először. Ennek az az oka, hogy a bűzmirigy váladékának szaga a másik kutya számára úgyszólván mindent elárul a szag gazdájáról.

2. Mi okozza a "bűzmirigy" gyulladását?
Rendszerint a kiürülés hiánya, a váladék besűrűsödése, baktériumos fertőzés idézi elő. És ezt mi okozza? Jó kérdés. Hajlamosak vagyunk "civilizációs betegségként" kezelni ezt a problémát, amely táplálkozási, tartási (mozgáshiány) okokra vezethető vissza. A vidéki (tanyai) kutyáknál lényegesen ritkábban fordul elő (vagy csak nem kezeltetik őket?). Valószínű tehát, hogy egy összetett kóroktanú betegségről van szó, azaz nem egyetlen okra vezethető vissza a betegség kialakulása.
Korábban a macskáknál csak igen elvétve találkoztunk ezzel a problémával, manapság a macska esetek száma is jelentős emelkedést mutat.
A különböző bőrgyulladások, hallójárat gyulladások több, mint felénél egyúttal a végbélzacskó gyulladása is megállapítható.

3. Tünetek.
A bevezetőben már említetteken kívül a vizsgáló állatorvos azt tapasztalja, hogy a végbél vizsgálat során kétoldalt feszülésig teltek a végbélzacskók. Rendszerint nehezen üríthetők, tartalmuk kezdetben barnás színű, később elhalt szövetcafatoktól darabos, esetleg gennyes, még később kátrányszerűen besűrűsödik, extrém esetben majdnem száraz, sűrű fogpaszta szerű, a kinyomott váladék egyben marad. A súlyosabb esetekhez gyakran társul ekcémás bőrgyulladás, amely előbb viszketéssel, szőrhullással, bőrpírral, később pörkökkel, majd nedvedzéssel járó, kellemetlen, nehezen gyógyuló elváltozásokat okoz.
A végbél tájéka olyan fájdalmas lehet, hogy az állat emiatt nem ürít bélsarat (bélsárpangás).
Ha a váladék nem tud a szokásos úton kiürülni, előfordulhat, hogy a végbélnyílás mellett, a bőrön keresztül tör utat magának (kifakad).

4. Gyógykezelés.
A) Enyhébb esetben a végbélmirigyek mechanikus (rendszeres) ürítése önmagában is gyógyító hatású. 
B) Súlyos esetben, valamint ha a társult bőrgyulladás kiterjedtté válik, elkerülhetetlen a beteg gyógyszeres kezelése.
a) Általában a súlyos viszketés, láb-, comb- vagy faroktő rágás, valamint a gyulladásos folyamat néhány óra alatt megszűntethető injekciós kezeléssel, de a kezelést 4-8 napig folytatni kell.
b) Kiterjedt bőrelváltozásnál elkerülhetetlen a beteg terület szőrtelenítése, antibiotikumok, gyulladáscsökkentők helyi alkalmazása (kenőcs, oldat).
c) Igen makacs betegségnél szükség lehet a végbélzacskók fertőtlenítőszeres, antibiotikumos átöblítésére is.
d) Ha a "konzervatív" gyógykezelés eredménytelen, a végbélzacskókat műtétileg el kell távolítani.

5. Tanácsok.
a) Ha a bevezetőben leírt tüneteket tapasztalja állatánál, feltétlenül forduljon állatorvoshoz!
b) Ne ijedjen meg, ha 1-2 hetes időközönként visszarendelik "bűzmirigy" vizsgálatra a beteget. A gyakori ürítés a beteg gyógyulását szolgálja (nem kell félni tőle).
c) Kozmetikusnak ne engedje, hogy ürítse az állat "bűzmirigyét". Az nem az ő dolga, rendszerint nem szakszerűen végzik. Ha az ürítés kellő ismeretek nélkül történik, a beavatkozás az alapbajnál súlyosabb következményekkel járhat! (Ad analogiam: az ember sem a fodrászával vizsgáltatja a prosztatáját!):-)

d) Ha állatának voltak már "bűzmirigy" problémái, valószínűleg hajlamos az ilyen jellegű megbetegedésre. Ebben az esetben javasolt a rendszeres kontrollvizsgálat (esettől függően) 3-6 havonta (esetenként akár gyakrabban is!).
e) Ha az állat széklete félkemény vagy kemény, nagyobb a valószínűsége a mirigyváladék ürülésének. Ezért a magasabb rost- és csonttartalmú táplálék etetése jó hatású lehet, bár nem jelent biztos megoldást a problémára.
f) A rendszeres kiadós mozgás kedvezően hat a végbélzacskó ürülésére.