Húsvét táján úton-útfélen kedves húsvéti "figurákkal" találkozhatunk (kiscsirke, kiskacsa, kisnyúl), melyeket sajnos sokan előszeretettel vásárolnak meg kisgyermekeik számára amolyan "húsvéti játékként". Bár az ilyen jellegű "ajándékok" aranyosak, az ajándékozás kedvesnek tűnik, mégis sok-sok (főleg állatvédelmi jellegű) probléma vetődik fel e szokás kapcsán.

A fő probléma rendszerint az, hogy a húsvéti állatok vásárlása során pillanatnyi "felindulás" a motiváció - kevesen gondolnak arra, hogy mi lesz ezekkel az állatokkal az ünnep elmúltával, amikor a gyerekek már nem érzik "aktuálisnak" ezeket az állatokat, hiszen nem gondoltak arra, hogy az ünnep után is kell velük foglalkozni, ápolni, etetni, gondozni. Azaz, felelősséggel jár az állattartás, és az élő állatokról nem lehet úgy lemondani, mint egy megunt játékról, nem lehet őket kikapcsolni, és eltenni őket a fiókba (arra az időre, amikor újra kedvünk lesz vele játszani).

Ezért kérjük a szülőket, nagyszülőket, családi barátokat, hogy ne vásároljanak és ajándékozzanak húsvéti állatokat, mert azok valójában nem igazán számítanak "társállatnak", tartásuk, nevelésük problémákkal jár!

Bár egyre inkább gyakorlattá válik, hogy az ünnep után a "felesleges", "megunt" állatokat több helyen átveszik, ez azonban az állatok szempontjából egyáltalán nem "megoldás". Ugyanis a tartási, etetési ismeretek hiányában, no meg a játékként kezelés miatti kimerülés, kifáradás következtében ezek az állatok rendszerint menthetetlenül halálra vannak ítélve, és az ünnepek után néhány nappal gyakran elpusztulnak (még hozzáértő kezekben is).

A hideg (fagy), a hó, a latyak, a sózás alkalmazása csúszásmentesítéshez mind-mind tartogatnak veszélyforrásokat az állatokra nézve is. Természetesen elsősorban a kutyáknak, hiszen őket még rossz időben is ki kell vinni, meg kell sétáltatni.

A havas, jeges latyak megtapad az ujjak között, a talppárna és az ujjpárnák között a szőrben, és nem ritka, hogy a nedvesség megfagyva kis jéggolyókat eredményez, melyek járás közben mechanikusan dörzsölik, irritálják a környező bőrfelületet, melynek eredményeként bőrgyulladás, hámhiányok, súlyos esetben sántaság lehet a következménye. Érdemes ezért egyrészt az ujjak között, illetve a talpi felületen kinyírni a szőrt, másrészt séta után ellenőrizni (szemrevételezni) ezeket a területeket, és szükség esetén kezelni (fertőtlenítés, gyulladás csökkentés, hámosítás).

Mivel a legtöbb helyen még sózással csúszásmentesítenek, az állatok lábvégei bizony megsínylik ezt - a só kimarja a bőrüket. Ez ellen már nehezebb, némileg körülményesebb a védekezés. Ma már egyre több kutyán látni séta közben ún. "kutyacsizmát". Ez egy nagyon praktikus eszköz az állatok lábvégeinek védelmére jeges, sós, latyakos talajon. Sokan "cikinek" érzik a kutyacsizma használatát, pedig nem az. Az állatok viszonylag hamar megszokják, és vígan közlekednek benne. Ma már kiváló minőségű, "lélegző" anyagból is készülnek. Másik lehetőség a speciális kenőcsök alkalmazása. Valaha a "szarvasfaggyú" volt a sláger. Ma már kapható állatpatikában és állatorvosoknál is mancsvédő viasz, amit séta előtt 5-10 perccel kell az állat lábvégére (ujjak köze, talp) kenni, és ez a viasz védőréteget képezve segít a lábvégek védelmében.

Sáták után fokozott figyelemmel kell átvizsgálni az állatok lábait. Ha nem használunk kutyacsizmát, minden alkalommal bő langyos vízzel ajánlatos leöblíteni a lábakat, különös tekintettel az ujjak közére, majd alaposan szárazra kell törölni. A kipirult, érzékeny bőrfelületet vékonyan be kell kenni gyulladáscsökkentő kenőccsel (pl. Neogranormon).

A kutyák jelentős része élvezi, szereti a havat, szívesen játszanak benne, és gyakran fogyasztják is (vagy csupán játékból, vagy azért, mert séta, játék közben megszomjaznak, és szomjukat csillapítanák). Ezzel mindjárt két probléma adódhat. Egyrészt a hideghatás révén az érzékenyebb állatok torokgyulladást, nagyobb mennyiség elfogyasztása esetén gyomor-bélgyulladást kaphatnak, másrészt ha sózott havat fogyasztanak, még sómérgezés is előfordulhat. Sajnos belterületen (még parkokban is), de forgalmasabb utak közelében is a tisztának látszó hóra nagy tömegű szennyeződés rakódhat, amely elfogyasztva súlyos megbetegedések forrása lehet. Ezért lehetőleg ne engedjük, hogy az állatok havat egyenek, vagy nyalogassák azt.

A hangos durranások, váratlan éleshanghatások igen riasztóak lehetnek a kutyákra nézve. Sajnos ma már egyre kevésbé van ezeknek "szezonja", hiszen az idők során az esküvők, családi ünnepek, stb. részévé vált a tűzijáték, így nem igazán lehet felkészülni ezekre.

A leghelyesebb, ha megfelelőképpen felkészülünk arra a legrosszabb esetre, hogy az állatunk elveszhet (nem csak a petárdák, tűzijáték miatt). Az elveszett, elkódorgott állatokat rendszerint valaki megtalálja, és értesítené is az állat gazdáját, ha tudná, kihez tartozik a kutya. Csakhogy ez a talált kutyák esetében igen ritkán derül ki egyszerűen (hossszadalmas kálváriát kell járnia mind a megtalálónak, mind az állat gazdájának, mire - sokszor hetek múlva - egymásra találnak).

A megoldás a mikrochip. A chipet egy viszonylag egyszerű és veszélytelen (fájdalom mentes) beavatkozás során állatorvos ülteti be az állat bőre alá, ahol az állat élete végéig egyedi azonosítóként szolgál. Ha a talált állatot a megtaláló beviszi az állatorvosi rendelőbe, az állatorvos leolvasó készülékkel leolvashatja a mikrochip számát, és annak birtokában a központi nyilvántartóból azonnal megtudhatja a tulajdonos adatait (pl. a mobil telefonszámát), és azonnal értesíteni tudja. Az elveszett állat így 1/2-1 órán belül gazdára találhat. Volt rá eset, hogy az elveszett állat előbb visszakerült a gazdájához, mint az észrevette, hogy elveszett a kutyája.

Természetesen ügyelni kell arra is, hogy lehetőleg minél kisebb legyen az esélye az elveszésnek, az ijedtség okozta elrohanásnak. Ezért olyan ünnepek közeledtével, amelyek során szokás "durrogtatni", a leghelyesebb pórázon sétálni, vagy kimenni a szabadba (erdő, mező), ahol kevésbé várhatóak ilyen meglepetések. Azt a néhány napot ki lehet bírni.

Különösen félős, ijedős kutyák esetében indokolt lehet ilyen időszakban a gyógyszeres nyugtatás. Erre a célra a humán nyugtatók rendszerint nem megbízhatóak, sőt egyes esetekben a beadott gyógyszer ellenkező hatást ("felpörgést") válthat ki. Ezért ajánlott kifejezetten állatoknak kifejlesztett nyugtatók alkalmazása. Ilyen pl. a Sedalin tabletta vagy paszta, KalmAid szirup vagy tabletta..

Felmerül a kérdés, mi legyen azokkal a kutyákkal, akik otthon a lakásban is rettegve bújnak el a durranások hallatán? Nos, nekik is a nyugtatók adását javaslom. Sokan úgy "oldják meg" a helyzetet, hogy ilyenkor a rettegő állatot babusgatják, ölbeveszik, stb. Rosszul teszik. Ezzel ugyanis erősítik az állatban azt a tudatot, hogy bizony, itt valami olyan történik, ami "félelmetes, veszélyes". Persze néhány megnyugtató szó, egy fejsímítás nem árt, de a túlzott "anyáskodást" kerüljük. A gazda viselkedjen teljesen hétköznapi módon, azt próbálva érzékeltetni az állatnak, hogy teljesen mindennapos, veszélytelen dologról van szó, mintha mi sem történt volna.

Mi legyen a kerti kutyákkal? Őket még az is veszélyezteti, hogy esetleg valaki bedob a kertbe egy petárdát. A "legveszélyeztetettebb" időszakban érdemes a kerti kutyákat olyan helyre elhelyezni, amely védettebb a hanghatásoktól. Ha máskor is beengedjük néha a lakásba, akkor ilyenkor feltétlenül tegyük meg. Ha a lakás "tiltott terület", akkor a garázs, szerszámoskamra, pince, stb. alkalmas lehet erre a célra. Olyan körülményeket kell azonban teremteni (világítás, enni- és innivaló, fekhely), hogy az állat ne érezze bűntetésnek a bezártságot.

Mit tegyen az elveszett, elkódorgott kutyát megtaláló? Mindenekelőtt keressen az állaton azonosító jelet. Sok kutyán van egyedi biléta, amely tartalmazza a tulajdonos telefonszámát (és/vagy címét). Sok esetben a nyakörvre írják fel az azonosító adatokat. Ha ilyet nem találnak, akkor mielőbb keressenek fel az állattal egy állatorvosi rendelőt, ahol megbizonyosodhatnak róla, hogy az állatban van-e mikrochip. Ha van, akkor már meg is oldódott a probléma. Ha nincs, érdemes a környékbeli állatorvosi rendelőkben a faliújságra kitenni egy cédulát, amely tartalmazza az állat leírását (fajta, méret, szín, ivar, tetoválás, stb.), és a megtalálás helyét, idejét, valamint a megtaláló elérhetőségét (telefonszám és/vagy cím), esetleg az állat fényképét.

Mit tegyen az elveszett állat gazdája? Mindenekelőtt azokban az állatorvosi rendelőkben jelezze az állat eltűnését, amelyik környéken az állat elveszett. A legjobb ilyenkor (is) egy cédulát elhelyezni a rendelők hirdető tábláján, közölve az állat leírását, esetleg fényképét, az elvesztés időpontját és helyét, az azonosító adatokat (tetoválás, chipszám, fajta, ivar, szín, stb.)

A Karácsony fokozott veszélyhelyzetet teremt a társállatok, elsősorban kutya, macska, görények számára.

A feldíszített fa önmagában érdekes, játékra ingerlő dolog, sok-sok csillogó-villogó dísz van rajta, és ezek még mozognak is, játszik rajtuk a fény, izgalmat keltve a kedvencekben. A bajt az okozza, hogy kedvenceink szeretnék ezeket a "játékokat" birtokba venni, megkaparintani. Sajnos nem egy esetben nem csak a díszek rejtenek veszélyt, hanem azok cibálásával, a fára felugrálással könnyen ledőlhet a nem kellően rögzített fa.

További csalogató dolog a szaloncukor. Azon túlmenően, hogy a csokoládé a teobromin tartalom miatt nagy mennyiségben mérgező lehet, a csomagolás (gyakran alumínium fólia) lenyelve súlyos bajt (bélelzáródást) okozhat.

A legtöbb esetben a karácsonyfát kivilágítják. A vezetékek megrágása akár súlyos áramütést is okozhat. Szerencsére a valódi gyertyás fa díszítés ill. világítás egyre ritkább. Ilyen esetben ugyanis nem csak a fa ledöntése, hanem az ágak állatok általi mozgatása is komoly tüzet idézhet elő. A csillagszórók szikráitól meggyulladhat az állatok bundája, a felmelegedett égők égési sérülést okozhatnak a kíváncsi állatnak.

A bajok leggyakoribb okozói a különböző "szalag-díszek". Ha ezeket a fonalra fűzött, vagy anyagában zsinórszerű díszeket az állatok megeszik, a bélelzáródás ún. "lineáris idegen test" formájában jön létre, melynek eltávolítása igen körülményes.

Karácsonykor az emberek szeretnek jókat enni. Sajnos sokan szeretnék az ünnepet az állatok számára is ünneppé tenni (pedig nekik nincs nagyobb ünnep annál, mint amikor a gazdájukkal vannak), és ilyenkor mindenféle "jóval" kínálják az állatokat is. A túletetés jobbik esetben az emésztőrendszer megterhelésén, hányáson, hasmenésen kívül más hátránnyal nem jár, ám a túletetésből eredő gyomorcsavarodás már nem tartozik a "jobb esetek" közé. Ünnepekkor hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a kutyának mit szabad enni adni. Ilyenkor nagyon sok húsevőknek nem való étel (nehéz, fűszeres ételek, desszertek, sütemények, gasztronómiai csodák) kerül a kedvencek elé, ami általában nem jár következmények nélkül. Magyarországon karácsonyi ételnek számít a halászlé, és egyáltalán a hal. Ilyenkor igen gyakori a halszálka elakadása a torokban, nyelőcsőben, de néha még a légutakban is. Ugyancsak ilyenkor kerül elő a kocsonya is.Tipikus eset, hogy a kocsonya csontokat a kutyának adják, melyek aztán 1-2 napon belül igen súlyos bélelzáródást okozhatnak még akkor is, ha az állat megrágja őket. Sok esetben azonban a kutyák a kisebb kocsonya csontokat egészben nyelik le. Ez pedig adott esetben már a nyelőcsőben eltömődést okozhat, de a belekben is elakadhat. A töltött húsokban felejtett hústűk, erre a célra használt fogpiszkálók igen veszélyesek lehetnek az azokat szájba vevő, lenyelő állatnak.

Veszélyforrást jelentenek a fa alatt hagyott ajándékok. A csomagoló- és kötözőanyagok lenyelése a már említett bélelzáródáshoz vezethet, arról nem is beszélve, hogy meglepve szembesülhetünk azzal, hogy az állat az ajándékainkat ripityára szétrágta!

Az ajándékok dobozai kiváló búvóhelyek (elsősorban) a macskák számára (az én macskáim minden dobozba, zacskóba bebújnak). Ezért kellő óvatossággal járjunk el, és csak azután huppanjunk két lábban a dobozokra (a könnyebb eltávolítás, kidobás céljából), ha meggyőződtünk róla, hogy nincs benne a kedvencünk.

A legjobb, amit tehetünk, hogy állatot nem hagyunk felügyelet nélkül a karácsonyfa illetve ajándékok mellett.

Itt a nyár!

Akik utcára, autóba, lakásba kényszerülnek ebben a melegben, azok bizony jól teszik, ha magukra, és állataikra is vigyáznak!

Melyek a nagy hőség veszélyei, mit tegyünk, illetve mit ne tegyünk ilyenkor? >>részletesen

A kullancsok - azon felül, hogy az állaton megtelepedett nagy számú kullancs komoly vérveszteség okozója is lehet - terjeszthetnek néhány súlyos, akár végzetes kimenetelű betegséget is (Lyme-kór, Babesiosis, Encephalitis). Mit tegyünk hát?

Mindenekelőtt meg kell akadályozni, hogy az állatokon kullancsok telepedjenek meg, hogy a bőrbe befúródva vért szívjanak, és nyálukkal kórokozókat ürítsenek. a) Fokozottan kullancsveszélyes időszakban és súlyosan fertőzött környezetben kerülni kell a bokros, gazos, gondozatlan területeket a kutyák sétáltatása során. b) Az állatokat el kell látni kullancsölő ill. riasztó szerekkel, eszközökkel (kullancs elleni cseppek, nyakörvek, sprayk).

c) A Lyme-kór ellen van kutyáknak védőoltás. Azokon a területeken, ahol sok a kullancs, érdemes az állatokat Lyme-kór ellen rendszeresen olttatni.

d) Fokozottan figyelni kell az állatok egészségi állapotát. Amennyiben betegség valamilyen tünetét észlelik az állaton (pl. bágyadtság, levertség, elesettség, étvágytalanság, lábfájás, véres vagy barnás vizelet ürítés jelentkezik), haladéktalanul állatorvoshoz kell fordulni!

e) Séták után érdemes átvizsgálni az állatokat kullancsokat keresve. Hasznos lehet a sűrű fésűvel történő átfésülés is.

f) Ha az állatunkban kullancsot találunk, mielőbb távolítsuk el. Az eltávolításhoz mindenképpen olyan csipeszt (egyéb eszközt) javaslunk, amellyel úgy lehet megfogni a kullancs "nyakát" közvetlenül a bőrfelületfelett, hogy közben a kullancs testét nem nyomjuk meg. Ezért a kézzel történő "kicsavarás", kitépés nem ajánlott!

Csak semmi pánik!

Nem kell kétségbe esni, ha kullancsot találunk az állatban (ha már befúródott, akkor sem)! A fertőzött kullancs nem üríti azonnal a kórokozót. A kutatások szerint minimum 24 óra vérszívás után ürítenek csak kórokozót a kullancsok. A kullancs ellenes szerek (cseppek, nyakörvek) nem adnak 100%-os védettséget a kullancsokkal szemben. Ezért súlyos kullancsveszély esetén szóba jöhet a különböző készítmények kombinálása, és nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy ezek a készítmények csak viszonylag rövid ideig (4-8 hét) hatnak megfelelő mértékben. Ezért még a hatás megszűnte előtt érdemes újabb kezelést végezni. A részletek megbeszélése, a szükséges beavatkozások elvégzése céljából keresse fel állatorvosát!

Kullancs érdekességek:

A kullancsok mielőtt beszúródnak a bőrbe, nyálat bocsátanak ki a bőrfelületre, amely érzéstelenítőt tartalmaz - ezért nem vesszük észre, amikor "megcsíp".

A kullancs nyála nem csak érzéstelenítőt, de véralvadás gátló anyagot is tartalmaz.

A hím kullancsok nem olyan tágulékonyak, mint a nőstények. Ezért csak rövid ideig szívnak vért (néhány óra).

A nőivarú kullancsok tágulékony teste lehetővé teszi, hogy napokig szívjanak vért.

A kullancsok az állaton (emberen) párosodnak, amikor a nőstény éppen vért szív. Ezért lehet gyakran egy helyen egy nagyobb (nőstény) és egy kisebb (hím) kullancsot is látni.

A kifejlett nőstény, miután párosodott, és megszívta magát vérrel, leesik, hosszasan petézik, majd elpusztul.

A nőstény kullancs több ezer petét rak.

A rövid szőrű állatokat kevésbé "szeretik" a kullancsok, mint a hosszúszőrűeket.

A kullancsok kerülik a fényt. Közvetlen napfényben hamar kiszáradnak és elpusztulnak.

A szélsőséges időjárásnak is ellenáll a hazánkban is elterjedt Ixodes ricinus.

A kullancsok nem betegednek meg az általuk terjesztett kórokozóktól.